" Foucault, Baudrillard és mások hosszasan tárgyalták az „eltűnés” különböző módozatait. Itt ki szeretném hangsúlyozni, hogy az IAT egyfajta eltűnési taktika. Az elméletírók a szociális eltűnése alatt a „szociális forradalom” és az „állam” lehetetlenségét értik – a hatalom feneketlen mélységét, a diskurzus hatalmának a végét. Az anarchista kérdés ebben az esetben így tevődik fel: minek küzdeni egy olyan hatalommal, amely elvesztette minden értelmét és tiszta Szimulációvá változott? Egy ilyen küzdelem csak veszélyes és csúnya erőszakosságot eredményezne, azoknak az agyalágyultaknak a részéről, akik a fegyvergyárak és börtönök minden kulcsát elörökölték...
...Az én olvasatomban, az eltűnés logikus és radikális választásnak tűnik a mi időnkben, és nem a radikális terv feladásának. A halál bűvöletében élő nihilista interpretációval szemben, szerintem az Elmélet olyan stratégiák keresésére alkalmas, amelyek a „mindennapi élet forradalmához” szükségesek, mivel ez az utolsó politikai vagy szociális forradalom kudarcával sem szűnik meg, mert csak a világ vége vethet véget a mindennapi életnek, akárcsak a jó dolgok és a Csodálatos utáni vágyainknak is. És ahogy Nietzsche mondja, ha a világnak vége lehetne, akkor logikusan már vége lett volna és mivel nem lett vége, ezért nem lehet vége. És ahogy
a szúfik mondják, attól függetlenül, hogy hány kortyot ittunk a Tiltott Borból, magunkkal visszük az örökkévalóságba ezt a tomboló szomjúságot."
Szedd és olvasd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése